2010. augusztus 31., kedd

Rabságban!

Szívem csillogó gyémántkőbe zárva .
Ezernyi napsugár nem hatol át rajta .
Érzékeny lelkem vasláncra van verve .
A gyülölet már a halálba kerget!!
Hiszen testem valója  ugyan szabad , de törékeny szívem s lelkem még rab.
Ha lángoló szellemem , újra szabad !!

A lét !

Mi az élet?
Egy sebes zuhatag
A város?
Meg nem álló forgatag.
A magány?
Mikor lármázó csönd vala.
A halál?
S rád borul az éjszaka!!!

Testpercek.

Kezei búja érintésétöl testem borzongni kezd !
Csókjai özönlésétöl az ajkam megremeg.
Szemei szenvedélyes , szerelmes tekintete , gyöngéd érzéseket ébreszt bennem.
S ahogy gyöngédségét kifejezi testével szívem egyre hevesebben ver!
Tiporja testem , s kérdö szemével reám tekint .
Válaszom:
Csókjaimmal boritom be kezeit .
Szerelmem most határtalan , végtelen teret tölt be!
Síkoly szorongatja torkom, s néha feltörne .
De nem engedem, mert úszom - úszom a boldogságban

Miért?

Miért, mondd miért raboltad el kit legjobban szerettem, miért azt vitted el?
Vétettem én valaha íly alávaló tettet?
Miért vetted el a legbecsesebbet?
Íly módon maradttam árva , ágról szakadtt lény.
S a helyem nem találom a világ kerekén!
Lessz talán még eröm , hogy fel álljak, vagy  maradok sárba tiporva s magányban?
Nem tudom, de  míg élek esküszöm az emlékeivel  élek!!!

Drágám !

Drágámnem is tudom hogyan kezdjem versem !
Mert hiszen napontta mondom mennyire is szeretlek.
de úgy érzem ez nem elég mert hiszen te vagy nekem a kincs , az éltetö remény!!
Ha valami rosszat tettem bocsájzsd meg nekem, hisz nem szándékosan teszem.
Csak meg őrülök ha a közelemben érezlek hisz annyira de annyira szeretlek!
Felmérhetelen fájdalmat s keserűséget érzek a gyomromban mikor nem vagy velem .
De mégis valahogy  a szívem mélyén a remény sugarai csillanak fel!
Hogy miért?
El mondom neked .
A tudat , hogy csak is engem szeretsz!
S a türelmetlenül várt pillanat hamarosan el jön mikor haza érkezel kedvesem!!!

Téli éjszaka!

Téli éjszakaláttalak meg téged .
Mmint a hideg téli szél , oly sebesen érkeztél!
Szívem minden eggyes dobbanása megfagyva , lüktető hangja csak is érted él!!
Nyári szellő eljövetét érzem, mikor szívemhez közeledttél s remegő hangon suttogtad : Csak is érted- érted élek én!
Most sötétségbe borult  az éj káoszt teremtev bennem !
Hisz hazug szád , hazug csókot adott nékem!!!
S míg kéjtöl izzó testem hitt , te kegyetlen játékot üztél velem!!!!
Hisz szerelmet ígértél nekem !.
S én bolondként hittem neked!!!

Kisfiam.

Kisfiam,édes piciny kisfiam.
Isten legyen veled minden pillanatodban!
De ha ö nem is , én mindig ott leszek!!!
Hogy utad minden rögén elkisérjelek.
Megpihenhetsz keblemenfáradtt testeddel,és én átölellek gyöngéd anyai szeretettel!
Életed legyenboldog, s örömmel teli.
Sjó melyben lelked megnyugvását leli.
Hangos kacajod üdvösségem csillaga, mosolygós szemed gyönyörübb mint a nap!
Szomorú könnyed, ha hull kezeimre .
Lelkem koporsójának min, egy - egy szöge !!
Álmaid vigyázzák a vidám angyalok, hogy ne érjentéged kár hisz nem lehetek ott!
Hulljon reád ezernyi csillag szerencsélye.
S bátran lépj a tiszta boldogság MEZEJÉRE !!!