2010. augusztus 31., kedd

Porcelán szív!

Gyönyörü, s tiszta gyémánt a szívem , ha boldog vagyok!
De átok mi le lesulytott reám mert fekete szénné változott!
Vihar kavarog bennem hatalmas szél vihar káoszt termtve bennem ,mely még mindig felkavar.
Hófehér galambb a szívem
mely messze tova szállna , de törött szárnyam már senki sem gyógyítja.
Hosszú az - az idö míg e seb beforr, s én inkább szépen csendben meg halok!!!
Szívem mint porcelán tört millió darabkára .
Megragasztani ezt már senki sem tudja !
Nem is akarom s nem is engedem, de csak is azért , hogy más szétne törhesse!
Mindd ezt a fájdalmat te okoztad nekem , mert elefántként jártál porcelán szívemben!
Ha ismered ezt a fájdalmat akkor most tudhatod , mit is érzek !!!!
Szinte megbolondulok!
Kívánom neked , hogy te ezt ne érezd mert gyönge s tiszta leked megtörne.
Nem vagyok gonosz ezt te már tudhatod , hisz neked rosszat soha de soha nem akarok!!!!!
Legyen ez a pár sor gondolatod tárgya s bizakodva várom az igaz szívü választ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése