Drágámnem is tudom hogyan kezdjem versem !
Mert hiszen napontta mondom mennyire is szeretlek.
de úgy érzem ez nem elég mert hiszen te vagy nekem a kincs , az éltetö remény!!
Ha valami rosszat tettem bocsájzsd meg nekem, hisz nem szándékosan teszem.
Csak meg őrülök ha a közelemben érezlek hisz annyira de annyira szeretlek!
Felmérhetelen fájdalmat s keserűséget érzek a gyomromban mikor nem vagy velem .
De mégis valahogy a szívem mélyén a remény sugarai csillanak fel!
Hogy miért?
El mondom neked .
A tudat , hogy csak is engem szeretsz!
S a türelmetlenül várt pillanat hamarosan el jön mikor haza érkezel kedvesem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése