Rabságban!

Szívem csillogó gyémántkőbe zárva .
Ezernyi napsugár nem hatol át rajta .
Érzékeny lelkem vasláncra van verve .
A gyülölet már a halálba kerget!!
Hiszen testem valója  ugyan szabad , de törékeny szívem s lelkem még rab.
Ha lángoló szellemem , újra szabad !!

A lét !

Mi az élet?
Egy sebes zuhatag
A város?
Meg nem álló forgatag.
A magány?
Mikor lármázó csönd vala.
A halál?
S rád borul az éjszaka!!!

Testpercek.

Kezei búja érintésétöl testem borzongni kezd !
Csókjai özönlésétöl az ajkam megremeg.
Szemei szenvedélyes , szerelmes tekintete , gyöngéd érzéseket ébreszt bennem.
S ahogy gyöngédségét kifejezi testével szívem egyre hevesebben ver!
Tiporja testem , s kérdö szemével reám tekint .
Válaszom:
Csókjaimmal boritom be kezeit .
Szerelmem most határtalan , végtelen teret tölt be!
Síkoly szorongatja torkom, s néha feltörne .
De nem engedem, mert úszom - úszom a boldogságban

Miért?

Miért, mondd miért raboltad el kit legjobban szerettem, miért azt vitted el?
Vétettem én valaha íly alávaló tettet?
Miért vetted el a legbecsesebbet?
Íly módon maradttam árva , ágról szakadtt lény.
S a helyem nem találom a világ kerekén!
Lessz talán még eröm , hogy fel álljak, vagy  maradok sárba tiporva s magányban?
Nem tudom, de  míg élek esküszöm az emlékeivel  élek!!!

Drágám !

Drágámnem is tudom hogyan kezdjem versem !
Mert hiszen napontta mondom mennyire is szeretlek.
de úgy érzem ez nem elég mert hiszen te vagy nekem a kincs , az éltetö remény!!
Ha valami rosszat tettem bocsájzsd meg nekem, hisz nem szándékosan teszem.
Csak meg őrülök ha a közelemben érezlek hisz annyira de annyira szeretlek!
Felmérhetelen fájdalmat s keserűséget érzek a gyomromban mikor nem vagy velem .
De mégis valahogy  a szívem mélyén a remény sugarai csillanak fel!
Hogy miért?
El mondom neked .
A tudat , hogy csak is engem szeretsz!
S a türelmetlenül várt pillanat hamarosan el jön mikor haza érkezel kedvesem!!!

Téli éjszaka!

Téli éjszakaláttalak meg téged .
Mmint a hideg téli szél , oly sebesen érkeztél!
Szívem minden eggyes dobbanása megfagyva , lüktető hangja csak is érted él!!
Nyári szellő eljövetét érzem, mikor szívemhez közeledttél s remegő hangon suttogtad : Csak is érted- érted élek én!
Most sötétségbe borult  az éj káoszt teremtev bennem !
Hisz hazug szád , hazug csókot adott nékem!!!
S míg kéjtöl izzó testem hitt , te kegyetlen játékot üztél velem!!!!
Hisz szerelmet ígértél nekem !.
S én bolondként hittem neked!!!

Kisfiam.

Kisfiam,édes piciny kisfiam.
Isten legyen veled minden pillanatodban!
De ha ö nem is , én mindig ott leszek!!!
Hogy utad minden rögén elkisérjelek.
Megpihenhetsz keblemenfáradtt testeddel,és én átölellek gyöngéd anyai szeretettel!
Életed legyenboldog, s örömmel teli.
Sjó melyben lelked megnyugvását leli.
Hangos kacajod üdvösségem csillaga, mosolygós szemed gyönyörübb mint a nap!
Szomorú könnyed, ha hull kezeimre .
Lelkem koporsójának min, egy - egy szöge !!
Álmaid vigyázzák a vidám angyalok, hogy ne érjentéged kár hisz nem lehetek ott!
Hulljon reád ezernyi csillag szerencsélye.
S bátran lépj a tiszta boldogság MEZEJÉRE !!!

Porcelán szív!

Gyönyörü, s tiszta gyémánt a szívem , ha boldog vagyok!
De átok mi le lesulytott reám mert fekete szénné változott!
Vihar kavarog bennem hatalmas szél vihar káoszt termtve bennem ,mely még mindig felkavar.
Hófehér galambb a szívem
mely messze tova szállna , de törött szárnyam már senki sem gyógyítja.
Hosszú az - az idö míg e seb beforr, s én inkább szépen csendben meg halok!!!
Szívem mint porcelán tört millió darabkára .
Megragasztani ezt már senki sem tudja !
Nem is akarom s nem is engedem, de csak is azért , hogy más szétne törhesse!
Mindd ezt a fájdalmat te okoztad nekem , mert elefántként jártál porcelán szívemben!
Ha ismered ezt a fájdalmat akkor most tudhatod , mit is érzek !!!!
Szinte megbolondulok!
Kívánom neked , hogy te ezt ne érezd mert gyönge s tiszta leked megtörne.
Nem vagyok gonosz ezt te már tudhatod , hisz neked rosszat soha de soha nem akarok!!!!!
Legyen ez a pár sor gondolatod tárgya s bizakodva várom az igaz szívü választ.

Őröd!

Álmos legyen tiszta mint az ébredés.
Legyen olyan édes mint a méz!
Őrzöm az álmod őrizlek téged !
Szeretni foglak amíg csak élek!

Szeretlek!

Úgyszeretlek,mint még senkit, hisz az élatam értelme vagy.
Ölelnélek örök életemíg,csak ,hogy veled maradhassak szívembe zártalak.
S nem engedlek onnan soha már!
Szívemben nem lehet senki más mert szívemnek kulcsa nálad van már !!
Őrizd meg, mélyena szíved alatt.
S esküszöm szerelmem örökké meg marad!!!!!

Titkom!

Olvazsd a szívem, s mond, hogy mivan benne, van e oly üres hely melyet még elvehetsz!
Olvazsd a szívem, s mond mit látsz benne,le van irva százszor az , hogy szeretlek?
S ha el olvastad szívem legféltetteb zúgát, elmondhatod mit is olvastál!
Eelmondhatod , hogy neked mit is jelent.
Az érzés, melytöl szíved megremeg!

Álmomban!

Álmomban dombok s felhők fölött jártam.
A csillagokkal szédülvéna holdig táncoltam.
Az álmomban, mi eggyütt szállunk oda.
S ketten keresstük a hullócsilagokat.
Gyönyörü álom volt és felfoghatatlan.
Ez soha nem történik meg a valóságban?
Nem adott az Isten emberfeletti eröt , hogy áttörjük a fájó valóság fölött!
Gúnyosan tekintesz, mintha sárból állnék fel s mályen rám meredsz szúró szemekkel!
Bántani akarsz, vagy csak takarni a valót?
Nem érdekel,ezerszer is álomba borulok.
Nem törödöm  többé a a választalan kérdésekkel.
Nem törödöm többé  a bántó , szúró szemekkel , csak úszom az árral, csak úszom -úszom az árral szemben .
S remélem nem zúdul át rajtam többé senki!!!!

A búcsú

El jött a perc , mikor végleg búcsúzunk, mikor már nevetni is szuinte alig tudunk.
Sírástól a szemeink vörösben izzanak, s lehet,hogy egy könnycsepp véletlenül itt maradtt!
A múltat hátra hagyva elöre vágtatunk.
Sebesen, mint a gondolat messzi-messzi szárnyalunk.
Lehet,hogy a búcsú most örökre szól,de nem félünk töled sors , hogy mit hozol!!!!!!

Ki vagy?

Ki vagy?
Ki szívemben mély nyomot hagytál, s akiért ha kell az életem is eldobnám?
Vagy talán te vagy ,ki megsebzi szívemet?
Átgázolva rajtam szét tépí szívemet?
Nem tudom!!!!!
Ezt el dönti a szív ha kell ,s eligazít ha kérdezel.

Szeretnék

Szeretnék madár lenni, repülni szüntelen !
S ha elfáradnék már fára ülni csendesen.
Dalolni az életet, hogy az milyen szép!
Tovaszállni, elrepülni  föl-föl az ég felé.
Szeretnék felhő lenni!
Az eget széllel szelni.
S ha elfáradttam szertefoszni!
Hogy mi voltam elfeledni!!!

Rád találtam

tizenéves koromban, szerelmet hoztál egy téli délután.
Bár nem tudttam mi történik, de el jöttél hat nap s éjj után.
Te lettél a sötétségben a fény a határtalan világosság!
S ha  a májusfa virágai szirmait nem ontják, s illatuk feledésbe merül.
 Elmegyek veled világgá.

utószó

Némaság folytogatja a torkom mióta összedölt bennem a világ, mert számomra leomlott fal nem épül vissza már
De ha eljön az mikor messzi útra indulok, ha megához szólít az ég, s szólni nem tudok!
Eengedd, hogy elöbb még megcsókoljalak!!
Mielött elindulnék, oly messzi utamra.